Maria Grazia Chiuri neve mára összeforrt a modern, hordható, mégis mélyen üzenetgazdag női divattal. A Dior történetének legsikeresebb kreatív igazgatójaként írta be magát a divattörténelembe: közel egy évtizeden át olyan kollekciókat tervezett, amelyeket a vásárlók imádtak – még ha a döntően férfi kritikusok nem is mindig lelkesedtek érte. Őt ez különösebben nem zavarta: ahogy ironikusan megjegyezte, „ha egy nő nagy számokat hoz, akkor az csak azért van, mert ‘túl kommersz’”. Ez a mondat tökéletesen összefoglalja, mennyire tisztában van a helyével és az értékével egy olyan iparágban, ahol a női sikert még mindig gyakran próbálják kisebbíteni.
Miután tavaly távozott a Diortól, könnyen dönthetett volna úgy is, hogy hátradől, és élvezi a megérdemelt pihenést. Nyolc hónappal később azonban máris visszatért – nem is akárhová. A Fendi új kreatív igazgatójaként lép színre, abba a római házba visszatérve, ahol a karrierje valójában elkezdődött.
Vissza Rómába: a Baguette születésétől az új Fendi-korszakig
Chiuri 1989-ben, mindössze 24 évesen kezdett dolgozni a Fendinél. Akkor még senki nem sejthette, hogy egy napon ő lesz az, aki megalkotja az egyik első igazi „It Baget”: a Baguette táskát. Ez a jellegzetes, hónaljtájékon hordható, karakteres kis táska a ’90-es évek végének és a 2000-es évek elejének kultikus darabjává vált, és máig a Fendi egyik legerősebb szimbóluma.
Most, évtizedekkel később, Chiuri úgy tér vissza a márkához, hogy közben a divatvilág egyik legtapasztaltabb és leginkább kiforrott látásmódú tervezőjévé vált. A kulcskérdés számára az, hogyan tudja tiszteletben tartani a Fendi múltját úgy, hogy közben ténylegesen a jövő felé mozdítsa a házat.
Öt nővér, négy generáció: a Fendi női öröksége
Chiuri számára a Fendi nem csak egy luxusmárka, hanem egy női dinasztia története. A házat 1925-ben alapították prémmárkaként, és négy generáción át nők álltak a vezetés élén. Gyakran Karl Lagerfeld neve kerül elő, ha a Fendiről beszélünk, pedig a tervező szerint fontos emlékezni arra is, hogy ezeket a nagy döntéseket – például Lagerfeld kinevezését jóval a Chanel előtti korszakban – látásmódjukban nagyon is progresszív nők hozták meg.
Chiuri számára ezért természetes, hogy az indulópont az „öt nővér” és a női örökség: az a mentalitás, amely egyszerre tiszteli a kézművességet, a családi hagyományt és a jövőbe mutató gondolkodást. A nagy kérdés, amit saját maga elé tesz: hogyan lehet ezt a szemléletet ma továbbvinni – egy olyan időszakban, amikor a női kreatív hang talán fontosabb, mint valaha.
Az első kollekció: funkcionalitás, érzékiség, „greatest hits” – Chiuri‑módra
A Fendinél bemutatott első kollekciója egyértelmű állásfoglalás. Egyszerre nagyon Chiuri, és nagyon Fendi. A hangsúly a funkcionalitáson és az érzékiségen van: a ruhák hordhatók, testközeliek, ugyanakkor finom, sokszor áttételes erotikát hordoznak.
A kollekció vizuálisan visszafogott, monokróm palettára épít, amelyben a részletek játsszák a főszerepet. Exkluzív, precízen szabott kosztümök és zakók, áttetsző fekete csipke fehér inggel kombinálva, overallok, dupla farmer-szettek és aprólékosan díszített bőrdarabok jelennek meg a kifutón. Mindez azt üzeni: ez a divat nem csak nézni való, hanem élni való. Nem „múzeumi darabokat”, hanem vágyott, használható ruhatárat épít.
Az összhangra a kiegészítők teszik fel a pontot: zoknival viselt magassarkú szandálok, és természetesen rengeteg táska. A Baguette várhatóan ismét reflektorfénybe kerül – de már nem nosztalgikus visszanézésként, hanem egy új korszak újraértelmezett kulcsdarabjaként.
Egy tervező, aki mindenkinek tartogat valamit
Chiurit gyakran éri az a kritika, hogy „túl kommersz” – valójában csak arról van szó, hogy képes olyan darabokat tervezni, amelyek nagyon sokféle nő számára válnak vágyott, hordható ruhákká. Ez az első Fendi-kollekcióján is érezhető: olyan, mintha a saját „greatest hits” válogatását készítette volna el, kiemelve mindazt, amiért a Dior korszakában is rajongtak érte, csak most egy római ház DNS-éhez igazítva.
A show nemcsak a ruhákról, hanem a ház kézműves tudásáról is szólt. A gondosan megmunkált bőrök, a finom, mégis nagyon technikás részletek mind azt hangsúlyozták: a Fendi egyszerre luxusmárka és élő, lélegző műhely, ahol a tárgyak mögött valódi szakértelem áll.
És hogy mit bizonyít még ez a visszatérés? Azt, hogy egy nő, aki egyszer már bebizonyította, hogy képes egy házat a csúcsra juttatni, nem tűnik el csak azért, mert néhány kritikus szerint „túl közérthető”. Chiuri esetében ez nem hiba, hanem erő: képes hidat képezni az haute couture világa és a valódi nők mindennapi igényei között. És úgy tűnik, a Fendi pontosan ezt a hidat kérte most tőle – és meg is kapta.
